NE ÁLLJ SÍROMNÁL ZOKOGVA

  

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárny suhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!

Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott
nem alszom.

De ott vagyok az ezer szélben, ami fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső,
amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled.
A csendesen köröző madár szavában,
De én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott,
Nem haltam meg.

Greg Schneider 

Forrás ~ Internet

KELL MÉG EGY SZÓ

Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.

Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égigérő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.

Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád,
Ahol véget ér az út!

Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé!

 

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=BySk0DsCMgg

 

Forrás ~ Internet

AZ ÚR ADTA, AZ ÚR ELVETTE

Édes jó Istenem adj erőt nekünk, hogy akkor is szeressünk Téged,
ha sújtasz,és akkor is dicsőítsünk, ha elveszed azt, aki nekünk legdrágább
volt a földön.

Avagy talán nem a te ajándékod minden, nem a te tulajdonod, amelyet nekünk 

csak kölcsön adtál, amelyet azonban bármely percben készséggel kell visszaadnunk?

Hiszen életünk egyetlen órája sem a miénk, és minden emberi szív, 

 mely szeretettel dobog felénk, a tiéd, a te kegyajándékod, végtelen jóságú Atyánk.

Kegyetlenségnek tűnik fel, ha elszólítod azokat,akiket oly bensőleg
szeretünk, s nem akarjuk ebben meglátni a te jóságos kezedet.

Ébreszd föl ilyenkor, óh Uram meggyötört lelkünkben a rendíthetetlen
hitnek és megadásnak erejét,s adj erőt, hogy megnyugvással tudjuk mondani: 
AZ ÚR adta,az ÚR elvette: legyen érte áldott az Ő szent neve! Amen.

Forrás ~ Internet