TUDOD ANYA

Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.

Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.

Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.

Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.

Pécsi Ágnes

Forrás ~ Internet

NE ÁLLJ MEG SÍRVA

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárny suhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!

Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott
nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, ami fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
én vagyok a napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd őszi eső,
amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled.
A csendesen köröző madár szavában,
De én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott,
Nem haltam meg.

 Greg Schneider

Forrás ~ Internet

 

HALOTTAK NAPJÁRA

Millió csillag szikrát gyújt az égen,

Halottak napjára fényt hoznak élőkre

Ezernyi gyertyaláng világít a Földön,

imádkozunk némán lelkek üdvéért.

Uram! adj nekik békét az örök mezőkön,

testük - bár porrá lett - szívünkben örök élők.

Mészárosné Fischli Magdolna

Forrás ~ Internet

IMA HALOTTAK NAPJÁN

Mennyei Édesatyám!

Drága halottaimra való emlékezésem e szomorú napján hová mehetnék vígasztalást kereső szívemmel, ha nem tehozzád, Uram, én Istenem? Nyilván látom, hogy az idők múlása nem hozott gyógyító írt szívem fájó sebére, egy tenyérnyi darabot se oszlatott el bánatom sötét felhőiből.

Hozzád folyamodom, könyörülő Atyám, az emlékezésnek ezen a szomorú napján. Esedezem: nagy irgalmassággal tekints reám és láss meg engem. Jöjj közelembe, légy itt velem és szólj hozzám, hogy halottaimra való emlékezésem ne legyen leverettetés számomra, hanem inkább felemeltetés.

Igen, Atyám, Te nem hagysz magamra, Te nem vagy néma, hiszen most is szólsz hozzám szent beszédedben, drága igéket mondasz nékem a halottakról, az én halottaimról is.

Hiszek, Uram, kijelentett ígéretedben. Hiszem, Uram, úgy ahogyan mondod: 'Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.' Csendesen ismételgetem magamban: boldogok az én halottaim is. Boldogok, mert kivetted őket e világ minden bűnéből és nyomorúságából.

Igen, Atyám, akit én jobban szerettem mint az életemet, el kellett temetnem, mert ez volt a te rendelésed. De az én lelkem megfogódzik kijelentett ígéretedben és tudom, hogy az elköltözött kedves lélek nem a földé, nem az enyészeté, hanem a tiéd. Nem a pusztulásnak adtam oda, hanem Tenéked. Ott tudom őt Tenálad, a Te szent és erős kezedben, megváltó szeretetedben.

Így élünk mi, Atyám, elválaszthatatlanul Tebenned. Ott nincs hatalma se halálnak, se időnek, ott csak Neked van hatalmad és Neked van dicsőséged örökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

 

IMA HALOTTAK NAPJÁN

Mennyei Édesatyám! Drága halottaimra való emlékezésem e szomorú napján hová mehetnék vígasztalást kereső szívemmel, ha nem tehozzád, Uram, én Istenem? Nyilván látom, hogy az idők múlása nem hozott gyógyító írt szívem fájó sebére, egy tenyérnyi darabot se oszlatott el bánatom sötét felhőiből. 

Hozzád folyamodom, könyörülő Atyám, az emlékezésnek ezen a szomorú napján. Esedezem: nagy irgalmassággal tekints reám és láss meg engem. Jöjj közelembe, légy itt velem és szólj hozzám, hogy halottaimra való emlékezésem ne legyen leverettetés számomra, hanem inkább felemeltetés.

Igen, Atyám, Te nem hagysz magamra, Te nem vagy néma, hiszen most is szólsz hozzám szent beszédedben, drága igéket mondasz nékem a halottakról, az én halottaimról is.  Hiszek, Uram, kijelentett ígéretedben. Hiszem, Uram, úgy ahogyan mondod: 'Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.' Csendesen ismételgetem magamban: boldogok az én halottaim is. Boldogok, mert kivetted őket e világ minden bűnéből és nyomorúságából.

Igen, Atyám, akit én jobban szerettem mint az életemet, el kellett temetnem, mert ez volt a te rendelésed. De az én lelkem megfogódzik kijelentett ígéretedben és tudom, hogy az elköltözött kedves lélek nem a földé, nem az enyészeté, hanem a tiéd. Nem a pusztulásnak adtam oda, hanem Tenéked. Ott tudom őt Tenálad, a Te szent és erős kezedben, megváltó szeretetedben.

Így élünk mi, Atyám, elválaszthatatlanul Tebenned. Ott nincs hatalma se halálnak, se időnek, ott csak Neked van hatalmad és Neked van dicsőséged örökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

 HALOTTAK NAPI IMA

 

Megboldogultak, végleg boldogok!
Őrizzetek, hogy lelkünk ép legyen,
hogy ez az élet ne csak épp’- legyen:
a mécses lángja értünk is lobog,
szegény élőkért. Gyönge fiatok’
őrizzétek, hogy égve fényesen,
mint emléketek, legyen eleven
s erős, mint ti, ki soha nem zokoghat,
csak amikor fáklyáitok lobognak.
 

Késő volt tőlünk minden vallomás,
éjszínű kárpit, lassú gyász-zene
s az áldozat - iniani munere:
míg éltetek, más kellett volna. Más.
 

Hatalmas árnyak, bölcs halottaink!
Nem nektek kell ez az emlékezés,
hisz éltek úgyis. Bús zsigereink,
nagy álmaink, nagy tévedéseink:
méltó emlékmű, szép engesztelés.
 

Minden korban - bár ölt és öldökölt,
s többre becsült könyököt és ökölt -
az öl erősebb és az anyaföld.
 

Jól-rosszul, míg egy életet letölt
az ember itt, kérünk, őrizzetek;
imádkozunk, de nem csak értetek,
magunkért is, s ti értitek, miért:
Legyen könnyű nekünk a földi lét.

 

Forrás ~ Internet

 

 

SZÜLEIM EMLÉKÉRE

Sokszor elrévedek, olykor rám tör a magány, 

Veletek szaladok emlékek . . . 

Emlékeitek édesanyám! 

Az idő szalagján felfestve a múlbéli parány, 

Nekem többek, mindenek . . . .

Emlékeitek édesapám! 

 

Mert ha szólítlak, a válasz már nem jár, 

Mondom én, mintha . . ., remélek! . . 

Emlékeitek édesanyám! 

Keresve, utamon sokszor látom, halvány . . . 

Felnevelt, hála, köszönet! 

Emlékeitek édesapám! 

 

Temetőbe járok, sírok . . , ritkán 

Mondom imám, rebegek . . . 

Emlékeitek édesanyám! 

Őszi köd maszatol, már ideköltözött a táj! 

Lejtő a tónál . . . Meredek! 

Emlékeitek édesapám!

 

St. Martin

 

VIDEÓ

 

 https://www.youtube.com/watch?v=EshdixNPgQw

 

Forrás ~ Internet

 

MINDENSZENTEK ÜNNEPÉN

 Mindenszentek ünnepén,
Ragyogjon a gyertyafény.
Fényárban úszik a temető,
A szemekből szomorúság tör elő.

Jertek vértanúk, s szentek,
A mécsesek értetek égettetnek.
A fény beragyogja a földet,
Megtalál minden eltávozott lelket.

A világban fény árasztja el temetőket,
A sötét éjszakában már messziről látni őket.
A fényáradat egy közös képet alkot,
Szépsége rabul ejtő, és egységet alkot.

Örvendjünk, s imádkozzunk alázatos hittel,
És értünk is ég majd a fény szeretettel.
Mert ez a lélek fénye, ebben van remény,
A szeretet és lélek! Értük égjen a gyertyafény.

 Pisch Ferenc

Forrás ~ Internet