Oldalak

OTT LESZEK

Ha majd egyszer nem leszek.
Nem búcsúzom tőletek.
A csend karjában ringatom magam.
Ott élek majd boldogan.

Ott leszek, ott legbelül.
Hol a szeretet, olykor elszenderül.
Bánatomban, a csendhez fordulok.
S a szeretet hangján megszólalok.

Én leszek a Nap, mely rátok nevet!
Én leszek, a mosolyfakasztó apró szösszenet!
Én leszek, a vidám könnyetek!
A csend karjában, mindig ott leszek veletek!

Ott leszek, a madarak dalában.
Ott leszek, a mezők illatában.
Ott leszek, a zúgó patakokban.
Ott leszek, minden pillanatban.

Ott leszek, az alvó fákban.
Ott leszek, a világ minden zugában.
Ott leszek, az ünnepek hangulatában.
Ott leszek, a csend karjában.

Ha majd egyszer nem leszek.
Nem búcsúzom tőletek.
Nem hagyom, hogy kihaljon a szeretet.
Életre keltem akkor is, ha a világ kinevet!

Jolie Taylor
 
Forrás ~ Internet

 
 VÉGSŐ BÚCSÚ ÉDESANYÁMTÓL

Drága Édesanyám,
szívem hasad Érted,
de tudom, szólítottak,
így menned kellett.

Urunk és Istenünk
karját nyújtotta Feléd,
békét ígért Neked.
Őrangyalok vigyáznak Rád,
fájdalmak nincsenek már.

Utolsó, meghitt beszélgetésünk,
utolsó, szeretetteljes mosolyod,
ha szíved fájt is a kórházi ágyon,
örök emlék marad szívemben.

Elválni Édesanyától nagyon nehéz,
de tudom, el kell, hogy engedjelek,
hogy lelki békédet, boldogságodat megtaláld.
Légy Nagyon Boldog a Mennyek Országában!

Nyugodj békében, az örök világosság fényeskedjék Neked.
Amíg csak élek, szerető szívemben örökké élni fogsz!
 
Éltetni fog mosolyod szívemben és lelkemben, 
mellyel halálos ágyad éjszakáját követő reggelén 
megjelentél Nekem, miközben kéklő szemeiddel
 mélyen a szemembe néztél, majd boldogan felébresztettél.
 
Nem tudom, mit jelent ez az álom, 
csak remélni tudom az örök boldogságot!
 
Biczó Anna
 
Forrás ~ Internet

VALAKIK HIÁNYOZNI FOGNAK
 
Valakik hiányozni fognak,
kik ránk már nem mosolyognak.
Egyik szemünk sír, a másik nevet.
 
Így várjuk, a meghitt ünnepet.
Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.
Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.
 
Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.
S örülünk, minden ölelésnek.
Bár valakik hiányozni fognak.
 
Asztalnál, velünk már nem falatoznak.
Fentről néznek már reánk.
Értük is ég, majd a gyertyaláng.
 
Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.
Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.
Melegséggel töltik be a szobát.
 
Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.
Valakik hiányozni fognak.
Emlékük szívünkig hatolnak.
 
Üvegdíszben csillan a könnycsepp.
Ők velünk, már nem ünnepelnek.
 
Jolie Taylor
 
Forrás ~ Internet


A KERESZTÚT VÉGE

Emeld fel a tekinteted, a keresztút véget ért,
Előtted áll egy új világ, a végtelen messzeség,
Fejed felett kinyílt az ég, indulnod kell tovább,
A kételkedésre nincs idő, vár rád egy új világ.

Felgyúlnak a lángok, az út fényárban áll,
Új hangokra ébred, ki vígaszra és megváltásra vár,
Ragyog az égbolt, és feloldódik az éj,
Árad a szeretet, átölel és elringat a fény - ne félj.

Ébred a tűz, Ébred a béke már,
Nézz fel az égre, Lépj át a fénybe!

Omega - A keresztút vége
 
VIDEÓ 


 
Forrás ~ Internet

HALK IMA

Ma anyámért és apámért mondok halk imát.
Abba súgom könny hullatva a szeretet szavát,
hogy odafenn is érezzék, ott se feledjék,
őrizem még szíveiknek édes melegét.
 
Halk sóhajú imáim mind az égbe szállnak,
ott adnak majd hangot a szeretet szavának,
mely elmeséli nékik, hogy nincs oly távolság,
amin a szív üzenete ne hatolna át.
 
Ma anyámért és apámért mondok halk imát,
abba rejtem köszönetként a gyermeki hálát,
mely elmondja helyettem,hogy ők voltak nekem
azok kiket mindenkinél jobban szerettem.
 
Kun Magdolna
 
Forrás ~ Internet

 

IMÁDSÁG MINDENSZENTEK ÜNNEPÉRE

Urunk, Istenünk,
mindnyájan a Te teremtményeid vagyunk.
Annyi minden hiányzik nekünk.
Szeretnénk boldogok lenni,
de életünk tele van feszültségekkel,
csalódásokkal, fájdalmakkal.

Boldogságra teremtettél minket,
de mi olyan könnyen kiszakítjuk magunkat
az általad teremtett rendből,
és elkezdjük a magunk útját járni,
azt gondolván, hogy az tesz bennünket boldoggá,
ha minél többet birtokolunk
pénzben, földben, tudományban.

Segíts minket, Urunk,
hogy visszataláljunk önmagunkhoz,
hogy ne a boldogulásban keressük a boldogságot,
hanem a Veled való közösségben.
Segíts minket, Urunk, hogy megtapasztalhassuk:
az emberek szolgálata, a szeretet tesz boldoggá minket.

Segíts, hogy felismerjük:
felelősek vagyunk egymásért,
felelősek vagyunk önmagunkért,
felelősek vagyunk a ránk bízott teremtett világért.

Add, hogy ne veszítsük szemünk elől azokat,
akik a Hozzád való hűségben
hősiesen kitartottak az emberek szolgálatában
és az igazságosság, a béke és az öröm országának hirdetésében.

Segíts, hogy megláthassuk:
lehetséges az emberibb élet,
lehetséges a boldogság már itt a földön is,
ha nem szakadunk el Tőled,
aki magadnak alkottál minket,
akiknek nyugtalan a szíve,
amíg meg nem nyugszik Benned!
 
Korzenszky Richárd OSB
 
Forrás ~ Internet


 HA RÁM GONDOLTOK SOHA NE SÍRJATOK

Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.


Ha Rám gondoltok, soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,
S azt jelenti,hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.

Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok...

Forrás ~ Internet

HALDOKLÓK SZENT ANYJA
 
Ó Szűzanyám, akit annyira szeretek.
Halálom óráján légy az ágyam mellett.
Ha jó anyám élne, Ő is oda állna,
Helyette is légy ott, drága Szűz Mária.
 
Lehet, hogy néma lesz akkor már nyelvem.
Szent Neved mégis szólítja a lelkem.
Szívem dobbanása ismételni fogja.
Mária, Mária, jöjj el szép Szűzanya.
 
Most azért sóhajtok, míg tudok beszélni.
Hogy akkor, ha már én nem is tudlak hívni,
Lelkem csendes hangját akkor is meghalljad,
S engem haza hívni, nyíljon édes ajkad.
 
Lehet, hogy nem lesz már, ki szemem, lezárja,
Nem baj, csak Te légy ott, haldoklók Szent Anyja.
Fogja meg Szent Kezed kihűlő kezemet,
Vidd Szent Fiad elé gyötrődő lelkemet.
 
És ha Te ott leszel, nincsen mitől félni.
Mert Szent Fiad nem fogja lelkemet pokolra ítélni.
Hiszem, hogy meghallgatsz, szeretlek, remélek,
Édes jó Szűzanyám szívemből szeretlek. Amen.
 
Forrás ~ Internet


MIKOR MÁR NINCS HOVÁ MENNI
 
Ha majd jó anyánk és jó apánk is messzi útra kél,
s régi házunk, otthonunk is csak emlékünkben él,
könnyes szemmel nézünk fel a csillag teli égre,
s ott kutatjuk nyomát annak, ki lépteink kísérte.
 
Mert mikor már nincs otthon hová haza lehet menni,
s nincsenek meg azok sem, kik hűn tudtak szeretni,
elveszett árvák leszünk, kik többé nem lelik helyük,
mert bármerre visz útjuk, nem lesz életük.
 
Ha majd elveszítjük azokat, kiket nagyon szerettünk,
magunkba zárkózunk, némán szenvedünk,
hisz fájdalmunkat, mit a szívünk érez, nem értheti más,
csak az ki már elvesztette anyját és apját.
 
Kun Magdolna
 
Forrás ~ Internet



APU MESÉLD EL NEKEM

Apu meséld el nekem
Milyen az élet odafent?
Hallgattok e szép zenéket?
Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megpihent?

Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, milyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon

Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?

  Jolie Taylor

 Forrás ~ Internet

 
BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden, ami voltam vagy lennék, itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üvegfalán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya.

Molnár József Bálint

 

 BÚCSÚ A SZERETETTEIMTŐL

Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is,
mely rátok süt az éjszakában.

Sírni e hantnál nincs okod,
Nem alszom és nem fekszem ott!
Vad szelek szárnyán utazom,
Gyémántfény vagyok a havon,
Érett kalászon napsugár,
Lágy őszeső, amint szitál.
Reggeled csendjén rebbenő,
Szelíd madarak röppenő,
Kőröző szárnycsapása.
Csillagezüst az éjszakában.
Sírni e hantnál nincs okod,
Nem haltam meg, nem fekszem ott.

A sírom szélén sírva ne állj,
Nem alszom ott, rám ott ne várj.
Vagyok szállingózó puha hó,
S ezer szárnyas szél, tomboló.
Vagyok a simogató eső,
Búzamag, szárba szökkenő.
Vagyok a pirkadat csendje,
Vonuló madarak kavargó rendje,
Mely igéző bájjal úgy ragyog,
Mint ezer csillag, s mind én vagyok.
Vagyok a virágnak világa,
Tisztaszoba meleg magánya.
Madarak dala vagyok én,
Öröm minden csecsebecsén.
Síromnál sírva senki ne álljon,
Ott vagyok, s itt vagyok. Túl a halálon

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
 
Forrás ~ Internet


AZ ÚT TÚL OLDALÁN

Ne sírj, mert szeretsz engem...
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál.
Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet most is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert szemed most nem lát...?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok.
Lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet
és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!

Szent Ágoston

 Forrás ~ Internet

 ÚGY MÚLIK EL AZ ÉLETÜNK

Úgy múlik el az életünk: emlékezünk,emlékezünk.
Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Elillant rég a nagy varázs. Ifjúságunk hunyó parázs.
Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak.
 
Nem marad meg már más nekünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava:
- Hol vagy fiam?
- S, te hol vagy mama?
 
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc, mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
 
Örvénylik múltunk mély tava.
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc, szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava:
- Hol vagy fiam?
- S, te hol vagy mama?
 
Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell,
elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk.
De míg vagyunk, emlékezünk. Így múlik el az életünk.
Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák,
Gyermekkorunk hívó szava:
- Hol vagy fiam?
- S, te hol vagy mama?
 
Szilágyi György: Úgy múlik el az életünk
 
VIDEÓ
 
 https://www.youtube.com/watch?v=24ihBW7VJmk
 
Forrás ~ Internet

 Bódás János:
Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.


Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.


Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz az életed.


Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.


Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

 Forrás ~ Internet


Gárdonyi Géza ~ Ha meghalok

Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltűnt. A láng, - az voltam én.

Sorsomnak gyászán se könnyezzetek,
s ne mondja a pap: 'Ime, porba hullt!'
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult.

S mikor a szónok a sírnál beszél,
és végül kiált: 'Hát Isten veled!'
ne le a sírba integessen nékem,
fölfelé nyújtson búcsúzó kezet!
 
Forrás ~ Internet