GYÁSZ

'Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak.

Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni. Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés.

Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz. Gondold meg: 'Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor.' Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.'

Sirák fia könyve 38. fejezet 16-23.

 

 BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üveg falán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya

Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.

Molnár József Bálint

Forrás ~ Internet

 

 VIGASZ

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok. Amen.

Forrás ~ Internet

 

 OTT PIHENSZ

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.

Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.

Forrás ~ Internet

 

 

NE SÍRJ

Ne sírj, mert szeretsz engem
A halál nem jelent semmit
Csak átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet é
s benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves.... ha lehet,
töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert
annyira szeretsz engem....

Szent Ágoston

 

 

EMLÉKEZÜNK

Drága Halottainkért, akik már nincsenek velünk,
de szívünkben élnek örökkön örökké!
Valaki mindig elmegy közülünk,
s magával visz egy darabot a szívünkből.

Mozdulataikat, szavaikat ismételjük újra és újra,
mintha csak így próbálnánk éltetni magunkban.
Látjuk, ahogy odafentről fénylő csillagként
ragyognak ránk.

Ajkukon eddig sohasem hallott dallamok születnek.
Dallamok, amelyek csak nekünk szólnak.
Nekünk, az itt maradottaknak.
Így értjük meg, hogy nincs értelmetlen élet,
mert egy valami értelmetlen csak: és az a halál!

Tovább őrizve szívünk mélyén, minden
lélegzetvételünkben, gyertyalángba lobbant emléküket.
Valaki elment közülünk.

Örökül hagyva ránk emlékképeket.
Itt hagyva egy ki nem hunyó gyertyafényt.
Mert szívünkben és életünkben
Ők a Nap, a Hold és a csillagok, a bolygók,
melyek körülöttünk forognak végtelen időkig.

Forrás ~ Internet

 

LELKÜNK VISSZATÉR A MENNYBE

Elszáll az élet, látod-e?
Mint könnyű pihe messze száll.
Bárhová rejtjük szívünket,
a halál egyszer ránk talál.

Mert testünk kölcsönbe kaptuk,
mit ruhatáros visszakér.
Oly hajthatatlan ő velünk,
a pulthoz térve nincs remény.

Vándora a vén időnek,
lelkünk visszatér a mennybe.
Barátaink, szeretteink
elmennek a végtelenbe.

Ott várnak az égi honban,
az enyészet testünk sorsa.
Visszatér a lelkünk mennybe,
testünk alászáll a porba.

Emlékeink megszépülnek,
ahogy telik a vén idő.
De lelkünk tovább él,
hiszen van rá jelentkező.

Forrás ~ Internet

 

 DR CZEIZEL ENDRE ORVOS GENETIKUSTÓL BÚCSÚZUNK!
 

1935. április 3. – 2015. augusztus 10.

'Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem,
a hitet megtartottam.'

Pál II. levele Timóteushoz 4. fejezet 7-8.

'Legyen áldott az emléke!' Amen.