BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL
Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden, ami voltam vagy lennék, itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot
Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában
Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üvegfalán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya.
SZÍVEM VISZ TOVÁBB
Éjszakák és álmok, Rád várok és szállok,
Újraélek mindent ott fent.
Elrejtett csillag, de ott vagy, én hívlak
Újraélsz egy szívben itt lent.
Nézz rám az éj ablakán,
Vár ma rám ott a fényben,
Nézz rám.
A múlt rejt, de a szív nem felejt,
Téged hív, érted harcol, ne ébressz fel álmomból.
A csókod éget lángol, én őrzöm légy bátor
Végleg Hozzád láncol a múlt.
Tárj ki minden ajtót, és úgy lesz mint rég volt,
Nélküled oly hosszú az út.
Nézz rám az éj ablakán, vár ma rám ott a fényben
Nézz rám
A múlt rejt, de a szív nem felejt,
Téged hív érted harcol, ne ébressz fel álmomból.
Jöjj hát, még száz álmon át, várok Rád, hajt a szívem tovább,
Szólj hát, és tégy száz csodát, úgy mint rég minden szép lesz
Az álmaimban várok Rád.
