ÉDESAPÁM SÍRJÁNÁL

Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.

Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.

Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.

Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.

Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi Rád.
Számtalanszor kiáltanám,
Kisírt szemekkel: Édesapám!

Forrás ~ Internet

 

 NAGYAPÁM EMLÉKÉRE

Már csak ködbefulladó ősz haja,
és ráncoktól ölelt mosolya dereng,
lelke oly rég fent kereng,
neki már nincs baja.

Már csak avarillatú lomb alatt,
s álmomban jön el a pillanat,
hogy a gyermekkezemet fogja
s mondja; így óvtalak.

Már csak múltba foszladó régi kép,
és fülembe zengő szép regék őrzik,
fakult emlékként őt is,s szavait szent igék.

Forrás ~ Internet

 

AMÍG HAZAVÁRNAK

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mond!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Forrás ~ Internet

 

 

EGY FIATALON AZ ÉGI HAZÁBA TÁVOZOTT ÉDESANYA LELKÉÉRT IMÁDKOZUNK! TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN NYUGODALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN!

Imádkozunk lelke Teremtőjéhez való hazatalálásáért és az itt maradottak és gyermeke vigaszáért!

'Az Úr adjon hűséges fáradozása után égbeszállt lelkének örök nyugalmat' Amen.

'Az Úr meggyógyítja a megtört szívünket, és bekötözi a sebeiket.'

Zsoltárok könyve 147:3

 

BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üveg falán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya

Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.

Molnár József Bálint

Forrás ~ Internet

 

 

ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben
Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég.

S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged!

Forrás ~ Internet

 

 

ÉDESANYÁMRA EMLÉKEZEM

De szeretnék újra gyermek lenni, s megcsókolni egy kezet.
Az anyámét, ki életében értem oly sokat szenvedett.
Még emlékszem anyám csókjára, mely nagyon régen volt.

Fülemben most is hallom a búcsút, az utolsó szót.
Reszkető kezébe fogta a könnytől nedves arcomat.
Ajkamra százszor reá csókolta, a forró, búcsú-csókokat!

Azóta de sokszor vágytam egy anyai csók után.
Álmomban sokszor láttam, de már hiába álmodom.
Nem tértem vissza hozzá, hogy megöleljen engemet.
Az én Édesanyám!

Forrás ~ Internet