FÁJÓ SZÍVVEL BÚCSÚZUNK

'A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét' Timóteusnak írt II. levél 4. fejezet 7-8.

JÉZUS AZ ÉN REMÉNYEM

Jézus az én reményem, mély sír födjön be bár,
nincs ok remegve félnem, rám a menny üdve vár.
Boldog, ki hisz nevemben, e szó örökkön él;
s az üdv megmérhetetlen, melyet nekünk ígér.

Nyugton megyek elődbe, szerelmes Jézusom,
te hívsz fel a nagy égbe, hol nincsen fájdalom.

Te tisztítál meg engem s megkérleléd Atyád,
ki most nekem a mennyben örök jutalmat ád.
Hozzád méltó dicséret kinek jő ajkira?
Ki értünk adtad élted, ó, Isten egy Fia.

Nem fáj már a betegség, a menny az én honom,
ó, drága nagy kegyesség, ó, égi irgalom!
Az élet száz bajában te védtél engemet,
s most a hívők lakában, te adsz nekem helyet.

Ó, boldog én, ki pályám csendben bezárhatom,
lelkem neked ajánlván, megváltó Jézusom! Amen.

Forrás ~ Internet