EMLÉKEZÜNK

Az elmúlás
Nekem felfoghatatlan,
hogy egyik nap még itt van,
még beszél, jár, simogat,
másnap pedig az űr csak,
ami marad.

Nekem felfoghatatlan,
hogy született, itt volt, s távozott,
csak az emléke él,
mit maga után hagyott.

De emléke él és élni fog,
míg az én szívem e földön még dobog.
Őrzöm a képét,a mosolyát,
a hangját, s minden gesztusát.

Őrzöm a mozdulatait,
mely bennem él mind a mai napig,
Őrzöm a felém közvetített gondolatait,
a nekem elsuttogott szavait.

Mert nem halt meg Ö, még mindig él - nekem -
csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.

Forrás ~ Internet