'Consolatio'

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még

S a boldog órák drága, tiszta üdvét

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

 Juhász Gyula

 'Ezen a napon minden más'

Ezen a napon minden más

Újra mélyen érint meg a gyász

Nincs már velünk együtt

Kit ismertünk vagy szerettünk

Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok

Fülemben újra megcsendült a hangod

Szinte látom minden mozdulatod

Nem is tudhatod, mennyire váj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket

Ezek a fények világítsanak Neked

Örök világosságban, békességben nyugodj

Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!

Erdősi Anna

'Emlékezünk'

Minden csupa-csupa hófehér virág,

s mintha mécsesből állna az egész világ,

lobogva világít a sok-sok gyertya,

elment lelkek szeretetének lángja.

Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,

lelkük most hozzánk visszatér,

körülállják mind az emlékező lángot,

itt vannak, látják ők a sok virágot.

Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,

akár nagyszüleink keze, simogatva,

lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,

összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.

Lelkük a miénkkel ismét összeér,

régi szép emlékeket velünk újraél.

Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,

imát mondunk értük alázatos szóval,

emlékezünk, legördülnek könnyeink,

hiányoztok nagyon, elment szeretteink!

Pásztor Piroska

Forrás ~ Internet