'Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek'

Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek,
akikért sosem hullatnak hiány-könnyeket.
Akiknek porlepte emlékét szélirányba szórják,
akikért soha nem égetnek fehér viaszgyertyát.

Csak azok halnak meg, akiknek arcvonásaik
az elfelejtés határain homályba veszik,
mert szivárványos élénkségét feketére festik
azok, kiknek szívét könnyek sosem sebzik.

Csak azok halnak meg, akiknek márványkeresztjét
már nem simítja többé ráncos, öreg kéz,
hisz a magány fájdalmát átérző Isten-akarat,
leoldotta róla a hűségláncokat.

Kun Magdolna

 Forrás ~ Internet