TANÁCS

Kiket szeretsz, s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét
Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte.
Oszlik gyanú, megenyhül bánat!

Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat.

Gyulai Pál

Forrás ~ Internet