ÚTBAN A KERESZTÚT FELÉ

Mindenható örök Isten! Te előre kijelölted minden ember útját.
Ezek az utak magasba meredő hegyek felé vezetnek.
Az úton keresztek vannak, melyeket nekünk kell hordoznunk.
Így válik életünk vándorútja keresztúttá.

Odafent azonban Te vársz ránk, világ Atyja!
Utunkra kísérőt adtál mellénk: egyszülött szent Fiadat,
akit szeretsz! Ő egy lett közülünk.. Testvérünk lett...

Ő maga megy előttünk, nehéz keresztjét
hordozva, mindhalálig engedelmesen.
Saját keresztünkkel Őt akarjuk követni.

Általa szentelődjék az meg, Atyánk!
Halála által adj erőt nekünk az élethez!
És a kegyelmeket, melyeket az Ő vére szerzett
nekünk, fordítsd felénk! Amen.

Forrás ~ Internet

 

 HAZATÉRÉS

Mért mentem Tőled el, már nem tudom, de félek.
Nem vár ott senki rám, hova visszatérek.
De hívnak az otthoni fények, elfelejteni végleg
az el nem múló éjszakát, a kínzó vágy szavát.

Nincs újabb állomás, megfáradt már a léptem.
Megcsalt sok széles út: sehová nem értem.
De hallom a hangod az éjben,
hát gyújts reményt a sötétben,
a visszatérők csillagát küldd az égen át.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'

Megtérő szolgaként ismerj el országodban!
Nem vágyom többre már ölelő karodban.
Te, aki vársz rám az éjben, vezesd a földön a léptem,
az álmok tépett városán a hosszú tél után.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'

Ne engedj visszanéznem, ha újra hív a tél.
Engedj ma átlépnem a remény küszöbén!
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=hHs-aNMLRYY

Forrás ~ Internet

 

 EGY SOKAT SZENVEDETT TESTVÉRÜNK LELKE MEGTÉRT TEREMTŐJÉHEZ. IMÁDKOZZUNK A LELKÉÉRT, HOGY MEGTISZTULVA ÁLLHASSON ISTEN ELÉ A MENNYEI HAZÁBAN! TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN BÉKÉT ÉS NYUGALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN! Amen.

'Istenem, Örök Atyám, Szent Kezedbe adom lelkem!
Légy jóságos bírám, engedj haza Országodba engem!' Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat neki! Az örök világosság fényeskedjék neki! Amen.

 

EGY SZERETŐ ÉDESANYA LELKE MEGTÉRT TEREMTŐJÉHEZ! GYÁSZOLJA FÉRJE ÉS LEÁNYA, ROKONAI, BARÁTAI ÉS TISZTELŐI! IMÁDKOZZUNK, HOGY ELHUNYT TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN BÉKÉT ÉS NYUGALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN! Amen.

'Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.'

'Adj Uram örök nyugodalmat neki!
Az örök világosság fényeskedjék neki!' Amen.

 

VÉGSŐ BÚCSÚ

A feltámadás és az öröm élet reményében búcsúzunk a Mennyei Hazába távozott Testvérünktől, aki hosszas betegség után, de a betegség keresztjét méltósággal hordozva tért meg Teremtőjéhez!
Mennyei Atyánk! Fogadd magadhoz Testvérünk lelkét és töröld le
a gyászoló családja könnyeit! Amen.

'Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. 

Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.
Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.

 Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját.

Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, 

örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. 

Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére.'

Izajás könyve 61. fejezet 1-3.

 

 NE ÁLLJ SÍROMNÁL ZOKOGVA

Ne állj zokogva síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.

De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd őszi eső,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Csak az hal meg akit elfelednek.

Forrás ~ Internet

 

 

OTT PIHENSZ

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.

Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.

Forrás ~ Internet

 

 HOSSZÚ SZENVEDÉSEK UTÁN MEGTÉRT TEREMTŐJÉHEZ TESTVÉRÜNK LELKE. IMÁDKOZZUNK, HOGY TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN NYUGALMAT ÉS BÉKÉT AZ ÖRÖKLÉTBEN! Amen.

'Istenem, Örök Atyám, Szent Kezedbe adom lelkem!
Légy jóságos bírám, engedj haza Országodba engem!' Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat neki!
Az örök világosság fényeskedjék neki! Amen.

 

ÉDESAPÁM SÍRJÁNÁL

Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.

Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.

Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.

Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.

Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi Rád.
Számtalanszor kiáltanám,
Kisírt szemekkel: Édesapám!

Forrás ~ Internet

 

 NAGYAPÁM EMLÉKÉRE

Már csak ködbefulladó ősz haja,
és ráncoktól ölelt mosolya dereng,
lelke oly rég fent kereng,
neki már nincs baja.

Már csak avarillatú lomb alatt,
s álmomban jön el a pillanat,
hogy a gyermekkezemet fogja
s mondja; így óvtalak.

Már csak múltba foszladó régi kép,
és fülembe zengő szép regék őrzik,
fakult emlékként őt is,s szavait szent igék.

Forrás ~ Internet

 

AMÍG HAZAVÁRNAK

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mond!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Forrás ~ Internet

 

 

EGY FIATALON AZ ÉGI HAZÁBA TÁVOZOTT ÉDESANYA LELKÉÉRT IMÁDKOZUNK! TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN NYUGODALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN!

Imádkozunk lelke Teremtőjéhez való hazatalálásáért és az itt maradottak és gyermeke vigaszáért!

'Az Úr adjon hűséges fáradozása után égbeszállt lelkének örök nyugalmat' Amen.

'Az Úr meggyógyítja a megtört szívünket, és bekötözi a sebeiket.'

Zsoltárok könyve 147:3

 

BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üveg falán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya

Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.

Molnár József Bálint

Forrás ~ Internet

 

 

ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben
Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég.

S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk s nem feledünk Téged!

Forrás ~ Internet

 

 

ÉDESANYÁMRA EMLÉKEZEM

De szeretnék újra gyermek lenni, s megcsókolni egy kezet.
Az anyámét, ki életében értem oly sokat szenvedett.
Még emlékszem anyám csókjára, mely nagyon régen volt.

Fülemben most is hallom a búcsút, az utolsó szót.
Reszkető kezébe fogta a könnytől nedves arcomat.
Ajkamra százszor reá csókolta, a forró, búcsú-csókokat!

Azóta de sokszor vágytam egy anyai csók után.
Álmomban sokszor láttam, de már hiába álmodom.
Nem tértem vissza hozzá, hogy megöleljen engemet.
Az én Édesanyám!

Forrás ~ Internet