ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE

 Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.

Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt sokszor a szemén.
Sokat bántották.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.

 

Forrás ~ Internet

ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE

Drága Édesapám, ki már nem lehetsz velem,

Arra kérlek, mégis fogd a két kezem.

Messzi távolból vigyázó szemeid vesd le néha rám,

Ó bárcsak minden gondomat, örömömet még elmondhatnám.

Hiányzol nagyon, s mit nem mondtam ki soha még,

Szerettelek, szeretlek, hiányod bennem mardosva ég.

Ha majd egyszer, eljön az idő, s újra láthatlak Téged,

Átölellek, hogy hallhassam minden szívverésed.

Forrás ~ Internet